.
.
.
.
.
Mint színes krém, a tér megsürüdik,
házak szélén a lég fölhasogatva,
élesen szeli cifra cafatokra
henger, meredek kocka, ferde sík.
Nyüzsgését szurok-csatorna itatja,
de bájt és kéjt idézve viselik
a pillanatszergyár termékeit,
nem sejthető, hogy élnek-e alatta.
Falak között bizonytalanba úszva,
pillanatokból épül fel az utca
és ha nem néznek rá, megsemmisül.
A zaj, a sebesség, a láz, a kórság
háttal az elrejtett halálra dül,
csupán az ódon templom a valóság.
/weöres sándor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése